Megyei vizek:

Gébárti tó

Zalaegerszeg mellett, a várostól északi irányban található a környék legnagyobb mesterséges tava, a két kisebb patak felduzzasztásából keletkezett, mintegy 32 hektáros Gébárti-víztározó. A víz mélysége változó, átlagosan 4 métert mérhetünk. A víz halállománya elég változatos: ponty, amur, különféle keszegek (bodorka, vörösszárnyú, dévér, karikakeszeg), compók, sügér, és természetesen a ragadozók: harcsa, balin, süllő, csuka.

Zala folyó

Az Őrségben Szalafő határában ered, mely igazi magyar folyó, hiszen eredetétől a torkolatáig sehol sem lépi át az országhatárt. A 126 km hosszúságú, 6 m³/s átlagos vízhozamú folyó első szakasza keleti irányú. Zalaegerszegnél északkelet felé fordul, majd Türje környékén ismét irányt változtat délnek. Végül a Balatonba ömlik, melyet a Kis-Balatonon keresztül a Keszthelyi-öbölnél ér el. Medre nagyon változatos képet mutat, vannak igazi vadregényes részei is. Halfaunája nagyon változatos, halbősége szakaszonként és időszakonként erősen különböző. Egyik jellemző hala a domolykó, sőt a felsőbb szakaszokon a folyamatos telepítéseknek köszönhetően meghonosodott a pisztráng is. Egyre lejjebb haladva, ahogy a beletorkolló patakok hatására növekszik a vízhozama és a meder szélessége, fokozatosan jelennek meg a folyóvízekre jellemző főbb halak. Vörösszárnyú keszeg, bodorka, karikakeszeg, dévér, helyenként márna, ezüst- és elvétve széleskárász, ponty. A ragadozók közül elsősorban csuka, de az alsóbb szakaszokon süllő, balin, harcsa és néha az angolna is megjelenik. A felsoroltakon kívül a szokásos apró halak, mint a szélhajtó küsz, sügér, durbincs, fenékjáró küllő, botos kölönte is előfordul. Az alsóbb részeken, főleg Zalaapáti környékétől egyre nagyobb számban jelenik meg újra a folyami rák, A víz halállománya elég változatos: ponty, amur, különféle keszegek.

Mura folyó

A Magyarország délnyugati határán található folyó Zala- és Somogy megyét érinti. A rendkívül gyorssodrású, kanyargós vízben szinte valamennyi hazai halfaj megtalálható. A mura a Dráva leghosszabb mellékfolyója, ami 4 országon folyik keresztül (Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Magyarország). 1898 m-es tengrszint feletti magasságban ered Magas-Tauren-ben. A teljes hossza 454 km, melyből a folyó 100 km-en keresztül határfolyó. 35 km Ausztria és Szlovénia között, 20 km Szlovénia és Horvátország között, és 45 km Horvátország és Magyarország között. A Kerka torkolatától Mura-Dráva torkolatig (az utolsó néhány Km már Somogy megye) számos horgászhely áll rendelkezésre. A Mura határfolyó, ám kanyargós, „vándorló” volta miatt több helyen is Horvát terület található a bal (Magyarország felőli) parton, ezért mindenki fordítson kellő figyelmet az államhatárok betartására! A vízterület halállománya: márna, kecsege, ponty, amur, balin, csuka, süllő, harcsa, menyhal, paduc, dévérkeszeg, jászkeszeg, domolykó. A Murában és vízrendszerében több mint 50 halfajt mutattak ki, ebből 12 faj védett. A felpillantó küllő 3 hazai lelőhelye közül egyik a Mura. A lápi póc az eutrofizálódó holtágakban él a kárásszal, a compóval és a réti csíkkal azonos élőhelyen. A csíkok többi 3 faja az élővízben él, mint az áramláskedvelő magyar bucó, leánykoncér és selymes durbincs. Kérjük az esetleg kifogott védett halakat mindenki a lehető leggyorsabban, és legkíméletesebben helyezze vissza éltető elemébe!



Fényesi víztározó

A volt kavicsbányató területe 11 hektár. A vízpart a kíméleti terület kivételével körben végig horgászható. A vízmélység a 14 métertől az 1 méterig megtalálható, az átlagos mélység 10-12 méter. A vízterület gépéjárművel jól megközelíthető. A víz gyorsan mélyül és a vízben található törésvonalak a jellemzőek. A rendkívül tiszta – ivóvíz minőségű - vizet, a partszéleken kisebb hínármezők övezik. A sziget felől több bedőlt fával találkozhatunk, máshol tuskókkal a partközeli részeken. A parton mindenütt fiatal cserjék nőnek. Az elmúlt egy éveben több, mint 7 tonna háromnyaras ponty és egy tonna keszeg került a vízbe. Az ivadék telepítések során nyurgaponty, csuka, balin ivadékok kerültek kihelyezésre.



Kis Balaton

A Keszthelyi-öböl délnyugati csücske mellett található hazánk egyik legkülönlegesebb tája, a Kis-Balaton. Egykoron még a Balaton öble volt, majd a nem átgondolt fejlesztések következtében elvesztette természetes, ökológia szerepét, így teljesen elmocsarasodott, kiszáradt. Ezt a folyamatot állította meg a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer kiépítése, és sikerült helyre állítani a 200 évvel ezelőttihez hasonló természetes viszonyokat. A Natura 2000 védelem alatt álló Kis-Balaton ma csodás természeti értéket képvisel, köszönhetően egyedülálló madárvilágának, a különleges növényi társulásoknak. Az ide ellátogató és szívesen látott horgászok is sokat tesznek, és tehetnek azért, hogy megóvjuk ezeket az értékeket.